Jn 4,1–26



Biztató, bátorító beszélgetés. Örülünk, amikor olvassuk, hallgatjuk, mert arról szól, hogy valaki megismeri az Úr Jézus Krisztust. „Öröm van a mennyben egy megtérő bűnösön”, és így bennünk is.

Ezt a találkozást a mennyei Atya akarta és „szervezte”: Jézusnak Samárián kellett átmennie. Samáriát általában elkerülték. Idegenek voltak: félig-meddig tisztelték az Urat, mert annak idején megtanulták, hogy Őt kell tisztelni, de nem volt kapcsolatuk vele. Izráel megismerte az Urat, aki képes megszabadítani, de ítélni is; aki ígéreteket tesz és beteljesíti. Samáriának nem volt része ebben.

Jézus maga is többször kikerülte Samáriát: volt, hogy „a Tízváros határain át” ment Júdeából Galileába; volt, hogy a tanítványainak is ezt mondta: „samaritánusok városaiba ne menjetek be”, mert akkor annak volt az ideje, hogy Izráel „elveszett juhai” találkozzanak az Úrral, ismerjék meg, hogy Jézus a Messiás, akit Isten megígért, és akit ők vártak.

Most mégis Samárián kellett átmennie. Beszél egy idegen, félig pogány asszonnyal, aztán a város lakóival: olyanokkal, akikről a zsidók, Jézus tanítványai is azt gondolhatták: ezekkel semmi dolgunk – és kiderül, hogy Isten már ezelőtt sem hagyta őket magára, munkálkodott, előkészítette őket erre a találkozásra legalább annyiban, hogy tudták, hogy Messiás jön. Isten vetette a magot, és most jött el az aratás.

Az asszony végzi a napi munkáját és eközben találkozik Jézussal. Egy beszélgetés Ővele, és új élete lesz. Milyen volt a régi? Olyan, amit szégyellt. Délben megy vízért, hogy ne találkozzon senkivel. Jézus megszólítja, ő szóba áll vele, nem menekül el. Talán abban bízik, hogy egy zsidó, egy idegen nem ismeri őt. De kiderül, hogy Jézus mindent tud róla, és akkor sem menekül el.

Addig nem értette Jézust. Az „élő víz” a forrásvizet jelentette, az asszony azt hitte, erről beszél. „Soha többé meg nem szomjazik”: még ekkor is a földi szükségekre gondol. „Ne kelljen idejárnom meríteni”: se szenvedni a hőségtől, se emberekkel találkozni, akik megvetik őt.

Amikor az Úr a személyes élete dolgairól beszél, akkor kezdi érteni, hogy Istenről van szó, hiszen csak Ő az, aki ennyire ismeri őt. „Látom, hogy próféta vagy”, olyasvalaki, akivel beszél az Úr. – Minket is így keresett meg: megláttuk, hogy az életünk nincs rendben, rossz irányba megy, és nem tudjuk sem rendbe tenni, sem szőnyeg alá söpörni a bajokat: a bűneinket, a rossz döntéseinket. Jézus tehát mindent tud erről az asszonyról, de nem veti meg. Válaszol arra, amiről az asszony beszél, de úgy, hogy felemeli a tekintetét. „Ti Jeruzsálemben, mi ezen a hegyen imádjuk Istent” – de Ő azt akarja, hogy Lélekben és igazságban imádjuk. Nem külső vallásosságot kíván, hanem igazi imádókat keres Isten. Ez pedig úgy lehetséges, ha hiszek Jézusnak: „én vagyok az, aki veled beszélek”. A Messiás: a Megváltó, aki meghalt értem, de most él és beszél velem.

Beszél-e az Úr most is velem? Látják-e rajtunk, hogy Ő beszél velünk, és mi Neki engedelmeskedünk? Más-e az életünk, mint az átlagembernek a világban? „Próféták” vagyunk-e: beszélünk-e Jézusról? Ha valaki „felmondja a leckét”, mit tud Istenről, vagy megnyílik és arról beszél, hogy nincs rendben valami az életében, odavisszük-e az Úr Jézushoz? Imádkozunk-e érte és akár vele?

Jézusnak „Samárián kellett átmennie”. Nekünk is „át kell mennünk” helyeken, ahol Isten találkozásokat készít, ahol éppen az én bizonyságtételemre van szükség, hogy Isten ez által mutatkozzon be valakinek. Ahol az Ő szeretetét úgy kell átadni valakinek, ahogy csak én tudom átadni, mert Isten ezt bennem készítette el. Könnyen megyünk inkább a megszokott irányban, a saját dolgaink után, de ebből nem lesz áldás. Jézus átlépett határokat, olyanokhoz ment, akikhez nem volt szokás elmenni; merjünk olyanokhoz elmenni, akikhez nem merünk vagy nem kellemes; ahova fárasztó elmenni. Engedelmességből, az Úr iránti szeretetből, azért, mert Ő igazi imádóivá tett minket.





Jn 5,24

Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.